No day but today
2012.09.08. 20:32
Egyszer arról beszélgettünk a kolléganőimmel , hogy abban a pillanatban, ahogy bérletet vettünk egy edzőterembe, vagy egy órára soha többet be nem tettük oda a lábunkat. Valahogy így vagyok én is ezzel a bloggal. Biztos elkötelezettség-fóbiám van.
Nem igazán merem ugyanis visszaolvasni az írásaimat. Egyszer legfeljebb. Kijavítom az elütéseket, amelyekre figyelmeztet a program, de megpróbálok nem agyalni rajta: nem cserélgetem a jelzőket és rendezgetem a szórendet. Lehet, hogy kellene, de ismerem magam. Ha sokat variálok, elbátortalanodom, és végül lebeszélem magam az egészről. Ráadásul még meg sem ígértem, hogy minden nap írni fogok. Mert tudom, hogy abban a pillanatban ahogy fogadkozni kezdek, abbahagyom. Tegnap volt is egy olyan futó gondolatom, hogy ha egy hónapig minden nap foglalkozom a blogommal, akkor utána elmesélem egy valakinek, hogy létezik. Nem is írtam egy betűt sem…
Ma megnéztem a a Rent cmű musical filmváltozatát, melyben a No Day But Today című dal többször is előkerül, és rájöttem. ez a lényeg. A többi nem számít. Ezt tanítom tehát ma magamnak és mindenkinek:
The pain will ease if I can learn
There is no future
There is no past
Thank God this moment's not the last
There's only us
There's only this
Forget regret-- or life is yours to miss.
No other road
No other way
No day but today
There's only yes
Only tonight
We must let go
To know what is right
No other course
No other way
No day but today
I can't control
My destiny
I trust my soul
My only hope
is just to be
There's only now
There's only here
Give in to love
Or live in fear
No other path
No other way
No day but today
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.