Nemrég feltettem a Katinak azt a kérdést, ami elsősorban jelentő mennyiségű alkohol elfogyasztása után szokott megfogalmazódni a kávéházi filozófusokban. Mivel az eset épp vasárnap délután történt, nekem még ennyi mentségem sincs. Szóval nagy sóhajtva felé fordultam és ájtatos fejjel azt kérdeztem: Miért van még mindig ennyi rossz a Földön?

Alig bírta elfojtani a mosolyát, és azt válaszolta: Miért, neked csak szeretetteljes, pozitív gondolataid vannak?

Hát, na ja. Jót röhögtem saját magamon. Mert ugye mindenki szeret nyávogni és másokat hibáztatni azért, mert olyan sok a csúnya rossz ember. Az már viszont kevesünknek jut eszébe, hogy a világ történései rajtunk is múlnak. Hogy a sok negatívot mi magunk termeljük, a saját gondolatainkkal.

Izgalmasan ijesztőnek találom ezt, de tulajdonképpen megnyugtat. Mert ez azt jelenti, hogy én is tehetek valamit, és nem kell az ég felé kiáltoznom, a jósitent vagy a kommunistákat hibáztatnom. (Ez utóbbi a kedvencem, ide bármit behelyettesíthetsz ízlésed és vérmérsékleted szerint -csessze meg)

Szóval. Én egyetlen embert sem ismerek akinek csak és kizárólag napfényes gondolatai lennének. Hát akkor meg van min dolgozni, nem?

(ez meg egy kis segítség hozzá)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.